Sokáig csak maradt, homlokát lágyan az övéhez támasztotta.

Lassan a lány légzése egyenletessé vált. Végtagjaiból engedett a feszültség. A lepedőt markoló ujjai kilazultak.

Amikor végre kinyitotta a szemét, a férfit mélykék, ki nem hullott könnyektől nedves szemek fogadták.

Egy tőr hasított a mellkasába. A benne lakozó fenevad megtört hangot adott ki és visszakozott, az éhsége pedig… tompult.

– Kés