AURELIA HERCEGNŐ

Aurelia az ablak mellett ült, varrt, miközben egy régi altatódalt dúdolt. A napfény halványan és vékonyan szűrődött át a rácsozaton, lehetővé téve számára, hogy élvezze a csendet és a békét.

Amíg Emery be nem lépett.

Úgy mozgott, mint egy alvajáró. Szemei duzzadtak és vörösek voltak, arca sápadt a kimerültségtől. Sötét karikák éktelenkedtek a szemei alatt, és ajkai még akkor is re