Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
– A-ahogy rám nézel... – Emery feszengve helyezte át a súlyát egyik lábáról a másikra.
Most előtte állt, arra várva, hogy a férfi megmondja neki, hogyan is kívánja. Az arca pedig végtelenül elbűvölő vörös árnyalatban pompázott.
– És ez hogy is van? – vontatta a szavakat Alaric, bár már tudta. Istenek, nagyon is tudta.
– Mintha azt akarnád... – a nő elakadt, és leengedte a tekintetét. – Mintha azt