– Fogalmad sincs, milyen szórakoztató volt. Bábként játszani veled, hangról hangra, a pálya széléről, miközben neked sejtelmed sem volt róla. Ez… pompás volt. – Vigyora megbánást nem ismerő volt. – De ne engem hibáztass túlságosan, Alaric. Az igazi bűnös a büszkeséged volt. Legyőzhetetlennek hitted magad. Túl erősnek ahhoz, hogy hozzád érjenek, túl félelmetesnek ahhoz, hogy kihívjanak. És ez a gőg