KAT

Életem legkínosabb vacsorája volt. Hunter a nappali padlóján ült, a lábait kinyújtva, és csak piszkálta a rendelt ételt. Már nem flörtölt. Csak csendben volt, visszahúzódóan, az ablak felé fordulva, mintha ott sem lennék.

Félig-meddig arra számítottam, hogy az este ugyanúgy fog végződni, mint korábban: érzelmileg teljesen padlóra küld, testileg pedig leamortizál.

Eltoltam magamtól az ételt, és