HUNTER

Csak akkor fogtam fel a dühöt, amikor már túl késő volt; a nadrágom letolva, a karmaim cafatokra tépték a bugyiját, a testét pedig az üveghez szorítottam. Mindössze annyit tudtam, hogy ez a hazug nő – az én nőm – ki merte hívni a fenevadamat, és én nem tudtam megakadályozni, hogy ez megtörténjen.

A szám a torkára tapadt, vérének fémes íze a torkom hátulját perzselte, miközben belé hatoltam,