HUNTER

Lassan vettem levegőt, és arra kényszerítettem magam, hogy számba vegyem, mi minden nem stimmel Kostasszal.

A barna szemeinek pereme még mindig vörös volt, a fehérjét erek hálózták be. Hab tapadt az ajkaihoz, ahogy zihált a talpam alatt. A belőle áradó kétségbeesés nyers volt és szűretlen, és a meggyőződése azzal kapcsolatban, amit mondott, abszolút volt.

A holdkór nem így nézett ki.

A majd