[Genevieve szemszöge]

Eleanor kihúzta magát, és arcára erőltette a legművibb mosolyt, amit valaha láttam. A terem elcsendesedett, csak a márványpadlón kopogó magassarkújának folyamatos kattogása hallatszott.

Odalépett Arthur és közém, ajkait a rá jellemző leereszkedő módon csücsörítve.

– Nos, meg kell mondanom, ez az egész eléggé meglepő volt – dúdolta Eleanor. Színlelt öröme mérgező hullámokban s