Liora szemszöge

Hétfő reggel volt, és teljesen kimerültem.

Nem úgy, ahogy az alvás segíthetett volna. A lábaim működtek. A szemem nyitva volt. Függőlegesben voltam. De szellemileg? Braxton úgy csavart ki az elmúlt huszonnégy órában, mint egy törölközőt.

Azon a reggelen óta úgy zsongott körülöttem, mint valami abszurd módon kitartó dajka, akinek túl sok az energiája, és semmi határérzéke nincs. Meg