82.

Carlton szemszöge

Még mindig eszméletlen volt.

A szobában csend uralkodott, csak a monitor egyenletes csipogása és a folyosón a nővérek alkalmi csoszogása hallatszott. Az ágya melletti székben ültem, könyököm a térdemen, kezeim összekulcsolva. A szememet le sem vettem az arcáról.

Liora sápadtnak és kimerültnek tűnt. De élt.

Lélegzett. Ez volt az egyetlen dolog, amire hagytam, hogy fókuszáljak.