Adam szemszöge

Anyám hangja akár a követ is átvágta volna. – Halljátok ti még egyáltalán saját magatokat, ti hárman? – Az asztalfőn állt, kezét laposan a csiszolt fának támasztva, szeme élesen és lángolva állapodott meg mindegyikünkön.

– Apátok odafent haldoklik abban a szobában, a prófécia a nyakunkon liheg, a rókák minden nap egyre több embert mészárolnak le, ti pedig ahelyett, hogy úgy viselked