114

Braxton szemszöge

Egyetlen percet sem aludtam. Az éjszaka felében fel-alá járkáltam, a párnámat ütöttem, és addig dörzsöltem az arcomat a kezemmel, amíg már nyersnek nem éreztem a bőröm. Szavakba sem tudtam önteni, amit éreztem. Fájdalom, árulás, düh.

A mellkasom szorított, a torkom elszorult. Valahányszor eszembe jutott, ahogy Liora kiejti Adam nevét, legszívesebben darabokra zúztam volna va