Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Adam szemszöge
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a csendje nem mászott a bőröm alá.
Napok óta alig nézett ránk, arról nem is beszélve, hogy szólt volna hozzánk. Úgy kísértett végig a folyosókon, mintha ott sem lennénk. Nincsenek közös étkezések. Nincsenek apró mosolyok. Semmi. Csak az üresség a helyén, ahol egykor ő volt.
Braxton volt az első, akinél elszakadt a cérna. – Ez így nem jó – motyogta egy