Adam szemszöge

Ahogy a palotába értünk, a fivéreimmel egyenesen a nappaliba mentünk, egyikünk sem szólt egy szót sem.

Carlton rogyott le elsőként a kanapéra, könyökét a térdén támasztva. Braxton az ablaknál állt, és a semmibe meredt. Én még egy darabig állva maradtam, mielőtt végül beleroskadtam az egyik fotelbe.

Senki sem beszélt. A fivéreimre pillantottam, és a saját kimerültségemet láttam tükrö