ANDRE SZEMSZÖGE

Bámultam a faliórát a szobámban. Pontosan öt perc volt hátra a korrepetálásig. Majdnem felröhögtem a gondolatra. Tényleg szükségem volt segítségre az órákhoz, ez nem volt hazugság, de a legkevésbé sem akartam, hogy bárki más is tudjon erről. Fel tudtam volna húzni a jegyeimet, csak időre lett volna szükségem, de apám ezt nem akarta hallani. Mindig mindennek úgy kellett lennie, ahog