AMARA SZEMSZÖGE

Az óráim hátralévő részén csendben ültem, ügyelve arra, hogy lehajtva tartsam a fejem. Marcus igazgató szavai újra és újra lejátszódtak a fejemben, és minél többet gondoltam rájuk, annál jobban rettegtem. Teljesen szem elől tévesztettem, hogy miért is vagyok itt. Valahogy engedtem, hogy elvesszek abban az élvezettengerben, ami a társakkal és a fiúügyekkel járt, és észre sem vettem,