AMARA SZEMSZÖGE

Úgy mentem be Calvin szobájába, hogy nem tudtam, mit fogok mondani, de tisztában voltam vele, hogy abban a pillanatban szüksége van rám.

Amint beléptem, megdöbbentem, de nem azért, mert a szobában rendetlenség uralkodott volna, hanem épp ellenkezőleg, azért, mert nem. Minden tökéletes rendben volt, pont ugyanúgy festett, mint mindig, a bátyám pedig az olvasófoteleben ült, egy pohár