„Beszélnünk kell.” A hangja oly nagy erővel harsant fel.

„Nincs miről beszélnünk” – vitatkozott Elise. Megpróbálta uralni a szüntelen tempót, amellyel a szíve vert attól a puszta ténytől, hogy a közelében volt, próbálva megmutatni, hogy a férfinak nincs hatalma felette, de szánalmasan elbukott.

A forró leheletük volt az egyetlen hang, amely betöltötte a csendes teret, ahogy Elise lehunyta a szemét