Elise az erdőn át, az ismerős utakon sétált a kunyhó felé, ahová Kaide meghívta. Még mindig emlékezett az út bizonyos szakaszaira, bár az éjszaka gyorsan közeledett.

Meglátta feltűnni az ismerős kunyhót, és lassan előrement, erőtlenül szólítva a fiú nevét, de nem érkezett válasz. Az ajtó nyikorogva kinyílt, és Elise belépett Kaide otthonába.

– Kaide? Kaide, itt vagy? Nagyon beszélnem kell veled –