Harmadik személyű nézőpont:

– Én is szeretlek, kicsim. Most már mehetsz – mosolygott Stefan, és elengedte a lány kezét.

– Még egy dolog! – kiáltott után Stefan, ismét megriasztva őt.

– Most meg mi az? A sellők is léteznek? – kérdezte Giselle egy halk kuncogással.

– A főbejáraton át menj be a szobájába. Utálja, amikor éjszaka az összekötő ajtókat használjuk – tette hozzá hátulról Stefan.

– Köszönöm