Eltelt egy nap. Az emberek úgy mentek el az ajtóm előtt, mintha nem is léteznék. Jonathan hajthatatlan maradt, amiért bezárva tartott itt.

Az éhezéssel töltött éjszaka rádöbbentett, milyen ostobán viselkedem. Őt sosem érdekelte, szóval az éhezésem nem jelentett semmit. Csak a saját testemnek ártottam vele.

Lehunytam a szemem. Visszagondolva már akkor rá kellett volna jönnöm, hogy semmit sem jelent