Abban a pillanatban a szemében tükröződő aggodalom láttán majdnem elhittem, hogy igazán törődik velem.

Ez az illúzió azonban csak egyetlen másodpercig tartott. Gyorsan elhessegettem a gondolatot. Csak megint ostoba voltam.

Jonathant még az sem érdekelte, hogy élek-e vagy halok. Hogy is érdekelhetné egy seb a csuklómon?

Erősen a számba haraptam, és nem szóltam semmit.

– Hol fáj? Mondd el! – követel