Egyenesen Jonathan szemébe néztem.

– Ne aggódj – mondtam. – Nem fogok többé utána menni.

Jonathan megsimogatta az arcomat, és felsóhajtott: – Elise, nem úgy értettem.

Ellöktem a kezét, és tartottam a távolságot. – Bármennyire is kipécéztek vagy bántottak a múltban, nem haragszom rájuk többé.

Keserűen elmosolyodtam. – Mert melletted lenni azt jelenti, hogy mindenki áttaposhat rajtam.

Jonathan teki