Rhea

Anya egyértelműen feldúlt. A szemét elsötétíti a düh. Olyan tisztán látom. Mögötte Apa is kilép, ráncolja a homlokát, és hasonló düh tükröződik az ő szemében is.

Egyelőre semmit sem szólnak. Csak néznek engem, miközben én bűntudatosan lesütöm a szemem.

– Anya...

Felemeli az ujját, és belém fojtja a szót. – Ne is magyarázkodj. Csak menj az ágyadba. – Nem mondja hangosan, nem is kiabál, de a sz