Rhea

Oly régóta tart, oly sok napja.

Egyre gyengébb vagyok. Minden nap érzem, ahogy elszáll belőlem az erő, és akkor ott van még a magány, amely teljesen átitat. Azt akarom, hogy mindez véget érjen, de nem látom a végét.

A napjaim hosszabbnak tűnnek, mint amilyenek valójában, fájdalmas örökkévalóságba nyúlnak, végtelennek tetszenek. Arra gondoltam, beszélek Ethellel, de aztán csak—

Nem tudok,