Rhea

Honnan tudhatná?

Nem tudhatja.

Nem.

– Nem – rázom meg a fejem.

– Rhea...

– Igen.

Lehunyom a szemem, és beszívom a levegőt. Bárcsak ne kérdezte volna meg. Ha nem tette volna, akkor megőrizhettem volna a magánéletemnek legalább a látszatát, azt a magánéletet, amire kétségbeesetten szükségem volt.

– Szóval, tudta, hogy te vagy az elrendelt társa? – puszta döbbenet és tiszta felháborodás ül ki az