Aron

"Marcella" – szólítom meg azonnal, amint másnap belépek az ebédlőbe. "Ő..."

"Még mindig alszik." A hangja hamarabb jut el hozzám, minthogy befordulnék a sarkon.

"Még mindig?"

"Néhány órával ezelőtt néztem meg, amikor felébredtem."

Megállok a székek közelében, miközben lepillantok a Marcella által elrendezett ételekre. "Biztos vagy benne?" – kérdezem, felemelem a fejem.

"Megnézem újra" – mondj