Rhea

Vízcseppek hullanak a fejemre.

Először lassan. Csak szitál. De a sötétedő égbolt és a levegőben lévő illat elárulja, hogy hamarosan vihar fog kitörni. A hideg szellő az arcomba csap, és átvág rajtam. Magam köré fonom a karom, szorosabbra húzom a kabátomat, és megyek tovább. Már órák óta sétálok, és még mindig nem jöttem rá, hogy mi a fenét csináljak.

Miután elhagytam a birtokot és kijutottam,