RHEA

Fájdalom. Sötétség. Vér íze a számban.

Küzdök, hogy kinyissam a szemem, de minden elmosódott.

Az utolsó emlékem az, hogy látom a mellkasomból kiálló kést, mielőtt elájultam. A seb még mindig vérzik, a fájdalom még mindig belém hasít, de kapok levegőt. Még mindig élek.

Ujjaim a kés markolatát tapogatják. Valami másból készült. Nem fémből.

Ezüst. Egy ezüstkés, aminek a pengéje még mindig bennem