RHEA

A szoba készen áll a számára, ugyanaz a szoba, ahol az egész életemet leéltem. Szűkös itt, nagyon is jól tudom. Fojtogató és hideg. De én túléltem, és ő is túl fogja. Legalábbis addig, amíg nem találok neki egy megfelelő helyet, ahol örök nyugalomra lelhet.

Mert én nem megyek sehová, és pláne nem így. A sorsunk nem egyforma.

Láttam őt, benne éltem, és úgy érzem, mintha örökké ismertem volna.