KAEL

A nap még fel sem kelt, amikor kinyitom a szemem.

Ott alszik mellettem, alig lélegzik, és úgy gömbölyödik össze, amitől sokkal kisebbnek tűnik, mint amilyen valójában. De még öntudatlanul is hozzám bújik, egyik lába az enyémre fonódik, a keze a karomba kapaszkodik.

Nem kellene ennyire természetesnek érződnie, de mégis annak érződik.

Ide illik.

Lassan felülök, megpróbálva mindent megtenni, hog