KAEL

A füst égeti a tüdőmet, miközben a fák között rohanunk. Mögöttünk a kúria tovább lángol, a lángok egyre magasabbra csapnak az éjszakai égbolt felé. Nincs odabent senki.

– Erre – sziszegi Kovas, és egy vastag tölgyfa mögé húz. – Vissza kell kerülnünk a nyugati határhoz.

A fának dőlök, és próbálom visszanyerni a lélegzetemet. Mindenem fáj. Nem fizikailag – bár az is –, hanem mélyebben. Olyan he