Elara szemszöge

Mire visszaértem az Obszidián Falka birtokára, az éjszaka teljesen leszállt. Az udvar csendes volt a sötétség köntöse alatt, a szélben halványan pörkölt hús és fenyőfüst illata szállt.

Clara már az elülső kapunál állt, ráncos kezeivel idegesen gyűrögette a köténye szegélyét. Abban a pillanatban, hogy meglátta, ahogy felé bicegek, feszült vállai megkönnyebbülten leereszkedtek, és el