Elara szemszöge

– Köszönöm – mondtam alig hallható hangon, amely rekedt volt a fáradtságtól és valami súlyosabbtól, amit nem akartam nevén nevezni.

Utánoztam a mozdulatát, az ajkaim közé helyezve a cigarettát, bár életemben nem dohányoztam egyetlen napot sem. Nem a nikotinról szólt. Arról szólt, hogy úgy tegyek, mintha nem lennék az összeomlás szélén.

Egy öngyújtó hangja törte meg a csendet. Aztán