Elara szemszöge

Luciennel egymás mellett sétáltunk a csendes utcán, az éjszakai levegő hűvösen érte a bőrömet. Clarát a sofőr már hazavitte, és végre egyszer megengedtem magamnak azt a luxust, hogy szabadon lélegezzek, hogy úgy tegyek, mintha csak egy sétálgató nőstény farkas lehetnék, nem pedig valaki, akinek a világát darabokra szakították.

Egyikünk sem szólalt meg, a csend mégsem volt kényelmet