Elara szemszöge

A hangjukban lévő méreg úgy tekeredett körém, mint egy kígyófészek.

– Mindig is mocsok volt. Most meg be mer ide pöffeszkedni, mintha ide tartozna? – gúnyolódott az egyikük, és úgy köpött a fényesített padlóra, mintha maga a levegő, amit beszívok, sértené őt.

– Elara, csak ismerd be, hogy azért kúsztál ide, hogy a mi aranyifjúnknak hízelegj. Hagyd abba a színlelést, hogy felette ál