Aria szemszöge

Soha nem lett volna szabad beleegyeznem ebbe.

Egy nap telt el azóta, hogy becsempésztem Lucient a hálószobámba, és a falakat máris túlságosan közelinek, a levegőt pedig túl nehéznek éreztem. A szentélyem – az egyetlen hely, ahol érinthetetlen voltam – most az ő illatát hordozta. Beivódott a takarókba, amiket adtam neki; a vas és a füst halvány nyomai keveredtek benne valami vadabbal