– Bizonyára puszta szerencse – köszörülte meg a torkát. – Biztos vagyok benne, hogy nem kellett sokat tennie.

Legszívesebben felnevettem volna. Puszta szerencse? Sejtelme sincs, mennyi energiámba került?

Elmozdult az ajtóból. – Távozzon. Azonnal.

Egy röpke másodpercig azon tűnődtem, miért nem teszi őt Ryder a Lunájává. Gyönyörű volt, és már gyermeket is szült neki.

– Sajnálom, hogy megsértettem a