Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Rettegés fészkelt a gyomromba, ahogy levetkőztem, hogy megvizsgáljam magam. Nem volt rajtam elkenődött ondó vagy ilyesmi. Nem „látszott” úgy, mintha hozzám értek volna. De „érezni” tudtam. A karjait magam körül. A száját az enyémen. Az illatát.
Ez túl valóságos volt ahhoz, hogy csak egy álom legyen.
Néhány perccel később már az informatikusoknál voltam, és egy kamerafelvételt kértem tőlük. Nos, én