– Alistair, ezt nem csinálhatod. Nem tudom, hányszor kell még elmondanom neked. Mi nem lehetünk. Te és én nem lehetünk együtt – mondom neki, miután már néhány perce utazunk a taxiban. Nem válaszol. – Miért csinálod ezt? – kérdezem újra. Felemel, és az ölébe ültet, úgy, hogy szembe legyek vele.

– A rohadt életbe, hát nem érted? Az enyém vagy. Sosem kaphat meg más férfi.

A szantálfaillata körbeölel,