Nem tudom, mióta ülök már a kanapén, de odakint kezd sötétedni. Alistair hívott néhányszor. Nem vettem fel, de attól tartva, hogy esetleg megjelenik a lakásnál, megmondtam neki, hogy fáradt vagyok és pihennem kell. Remélhetőleg ez elég lesz ahhoz, hogy távol tartsa.

– Szia – hallom meg Harper hangját. – Miért ülsz a sötétben? Mi a baj? – Hallom, ahogy ledobja a holmiját a padlóra, és hozzám siet.