GENEVIEVE

Jól néztem ki. Jól éreztem magam. Egy örökkévalóságnak tűnő idő után először, valami azt súgta legbelül, hogy a dolgok talán végre kezdenek jóra fordulni.

Anyám kórtermébe mentem, egy doboz házi étellel a kezemben. Tudtam, hogy már torkig van az íztelen, újramelegített kórházi koszttal. Ennél jobbat érdemelt.

– De jól néz ki valaki – mondta, abban a pillanatban, ahogy beléptem.

–