GENEVIEVE

Jól néztem ki. Jól éreztem magam. Egy örökkévalóságnak tűnő idő után először, valami azt suttogta bennem, hogy a dolgok talán végre kezdenek jóra fordulni.

Anya kórterme felé tartottam, kezemben egy doboz házi étellel. Tudtam, hogy már torkig van az ízetlen, újrahasznosított kórházi kosztokkal. Jobbat érdemelt.

– Valaki nagyon jól néz ki – mondta abban a pillanatban, hogy beléptem.