GENEVIEVE

Már sötét volt, amikor beléptem. A házban síri csend honolt – az a fajta csend, amitől a hideg rázza az embert. A lámpák le voltak oltva, és a másodperc töredékéig azt hittem, talán nincs is itthon.

Bárgyú ábránd.

Felkapcsoltam a villanyt.

És ott volt.

A kanapén ült, egyenes háttal, üres tekintettel. A semmibe meredt. Mint egy átkozott kísértet.

Ijesztő.

– Alistair?

A feje kissé felém fo