GENEVIEVE

Amikor Alistair visszaült mellém, kisugárzása szilárd volt, mint az acél, éreztem, ahogy a tekintete rám vándorol.

Elég halkan ahhoz, hogy senki más ne hallja, közelebb hajolt, a hangja sötét, csak nekem szóló mormogás volt.

– Szép munka. Jól helytálltál.

Halvány mosoly bujkált az ajkamon. Bólintottam – alig észrevehetően, fegyelmezetten –, ügyelve arra, nehogy eláruljam, milyen hevesen