GENEVIEVE

Nem könyörögtem.

Legalábbis eleinte nem.

De a csendem önmagában is felért egy vallomással; hangosabb volt minden elsuttogott igennél, mocskosabb minden kérlelésnél.

Mert nem mozdultam. Nem futottam el. Nem pofoztam fel, ahogy kellett volna.

Csak álltam ott, és remegtem a testéhez simulva. Tágra nyílt szemekkel. Lélegzetvisszafojtva. A kezei a derekamon pihentek, a szája az enyémet súrolt