GENEVIEVE

A folyosó csendes volt.

Túl csendes egy olyan épülethez képest, ami a milliárd dolláros egóktól és az igazgatótanácsi vérfürdőktől lüktetett. Az a fajta csend, ami közvetlenül azelőtt telepszik rád, mielőtt valami megváltozik.

Befordultam a sarkon.

És ott volt ő.

Alistair Sterling.

Egy olyan faszénszürke öltönyt viselt, mintha egyenesen a bűneire szabták volna. A nyakkendője lazán lógott