GENEVIEVE

A sötétség nem gyengéden fogadott, úgy rángatott ki az eszméletlenségből, mintha adósa lennék.

Ziháltam.

Akaratlanul történt. A tüdőm úgy rándult görcsbe, mintha elfelejtette volna, milyen íze van a levegőnek. A torkom – Istenem –, a torkom szilánkok sivataga volt. Minden lélegzetvétel úgy karmolt végig rajtam, mint hamuba mártott borotvapengék. A nyelvem a szájpadlásomhoz tapadt, szá