GENEVIEVE

Az eső egyre csak úgy kopogott az ablakokon, mint egy megőrült metronóm. A párnáknak támaszkodva ültem, a csuklóim fájtak a matracnak feszülő súlyuktól, a szívem lassan, de hangosan vert, mintha egy ketrecben fel s alá járkálna. Percek teltek el. Talán órák. Vagy másodpercek. Az idő megbízhatatlan volt itt, meghajlott a csend súlya alatt.

Aztán meghallottam.

A nyikorgást.

Nem a folyo