GENEVIEVE

A bűz hamarabb csapott meg, mint a látvány.

Réz. Régi aprópénz. Éles, fémes, fojtogató.

A torkom összeszorult, az epe már utat kapart magának felfelé.

Carter kezei még mindig a karomon voltak, de én kicsavartam magam, eszeveszetten, kétségbeesetten. Nem mozdult elég gyorsan, nem blokkolt elég jól, és a tekintetem átcsúszott a teste mellett a lakásba, ami egykor az otthonom volt.