ALISTAIR

Végre elaludt. Az én lányom. Az én harcosom. Szaggatottan lélegzett a mellkasomon, az öklei úgy gabalyodtak az ingembe, mintha, ha elengedné, egyenesen beleesne abba a verembe, amit az anyja hagyott hátra.

Meg sem moccantam. Nem mertem. Egyetlen rossz mozdulat, és a démonok jönnek, hogy visszarángassák a vérbe. Nem az én őrségem alatt. Nem, amíg szusz van bennem. Így hát ott ültem a söt